Kodály Zoltán Kállai Kettős
8 Melegen, azonnal tálaljuk. Projekt címe: IG Örökség - Regionális feldolgozó-kiskereskedelmi kapacitások fejlesztése (IG Heritage - Development of regional processing and retailing capacities) Acronym: Delivery Projekt kódszáma: SKHU/1802/3. 1/036 A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. A jelen honlap tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.
Viszont nem is lehetetlen. Az, ami most Ukrajnában történik; velünk, a mi rokonainkkal, felmenőinkkel is megtörtént korábban. Ha megnézzük a történelmet, azt, hogyan alakultak a dolgok az első és a második világháború után, látszik, hogy nem lett másnapra, varázsütésre szép és békés a világ. Gondoljunk bele, Magyarországon is milyen volt az élet a negyvenes-ötvenes években. A regényem múltbeli szála – a nagymama révén - pontosan ebben az igen küzdelmes időszakban gyökerezik. Az itt rejtőző súlyos titkokat kell megismernie Hannának, a főszereplőnek, hogy aztán 2020-ban képes legyen felszabadulni a családi traumáktól, és rálelhessen igazi, szabad és boldog önmagára. Hogyan jelenik meg a transzgenerációs trauma a regényedben? Hanna, a főhősöm egy véletlen folytán ismerkedik meg családja történetével, amikor a járvány idején Liverpoolból hazaköltözik az addig elhagyatott, vidéki szülői házba. Olyan iratok és naplók kerülnek hozzá, melyekből felsejlik előtte a múlt. Az is kiderül, hogy Hanna nagymamája sem egészen az, akinek addig hitte.
Egy 20. századi kitelepítéstörténet bomlik ki mögötte, kelet-magyarországi származással. Ahová az idős hölgy azért nem akart visszatérni, mert elviselhetetlen gyerekkori fájdalmaira emlékezteti a táj. Nem volt képes ezt a múltbeli traumát feldolgozni, de a külvilág ebből csak annyit lát, hogy ő egy nagyon zárt, kívülről hidegnek tűnő asszony. Az ő fia (Hanna édesapja) tanáremberként viszi tovább öntudatlanul a traumát: alkoholista lesz. Hanna életében is ott rejtőzik az örökölt trauma, hiába nem tud róla: kudarcos párkapcsolataiért, bizalmatlanságáért a sok évtizeddel korábban történt események a felelősek. Számára azonban a múlt megismerése elhozza a feloldozást: elindulhat a saját útján, megszabadulva a családi traumák erős köteleitől. Mi történik akkor, ha ebben a folyamatban valaki elakad, mert nem tud mihez kezdeni a múltbéli sérelmekkel, traumákkal? Azért is szerettem volna megmutatni ezt a főhősömön keresztül, mert hiszek abban, hogy, ha valaki elkezd ezekkel foglalkozni, ha dolgozik egy traumán és kinyitja azt, akkor el lehet indulni egy másféle élet útján.
Otthon önmagunk vagyunk, mi is szülőként és a gyerekeink is. Az ilyen fotósorozatoknál sokkal inkább előtérbe kerülnek a családon belüli érzelmi szálak, jobban kirajzolódik egy-egy család dinamikája. A dokumentarista fotók máshogy szépek. Nem elsősorban esztétikai, hanem érzelmi értéket képeznek. Ez nem annyira illeszkedik bele a social media által diktált tempóba, de a legbelsőbb körnek, a családnak ez az igazi arca. Hogyan hat a családok életére egy ilyen természetes fotózás? A gyerekek korsajátosságai miatt nagyon gyorsan változik egy család élete és egészen más kapcsolatok, szokások vannak egy kisgyerekes családban, mint mondjuk egy olyanban, ahol már iskolás korúak a csemeték. És az is jellemző, hogy ezeket nagyon hamar elfelejtjük, pont amiatt, hogy annyira gyorsan kell reagálni a gyerekek változásaira. A történetmesélő családfotózás tulajdonképpen egy korlenyomat, amikor megörökítjük egy adott életszakasz jellegzetességeit, amik már 1 év múlva nem lesznek meg, vagy átalakulnak. Hogyan viselkednek a családtagok a fotózáskor és hogyan állnak hozzá az alkalomhoz?
Hagyományos húsvéti ételek Közeleg a húsvét, lassan meg kell tervezni a húsvéti menüt, amelynek minden családban vannak fix, kihagyhatatlan elemei. Ilyen például a húsvéti sonka tormával és a fonott kalács, amelyeket szinte kötelező elkészíteni húsvétkor. De a töltött tojás, tojássaláta, sárgatúró, pogácsa, sonka- és sajttekercs, a répatorta vagy a linzer sem hiányozhat a húsvéti asztalról. A hidegtálakhoz készíthetünk göngyölt húst, egybesült fasírtot és salátát is. Hogy le ne maradjon semmi fontos a bevásárlólistáról, összegyűjtöttük azokat a recepteket, amelyek részei a hagyományos húsvéti menünek, a levestől a főételen át a desszertig megtaláltok mindent, és a húsvéti reggeli fogásait is elmenthetitek.
A családfotózásról sokaknak az erőltetett vigyorok, a kényelmetlen ruhákban való pózolás, meg a színes díszletek jutnak eszébe. Pedig létezik egy olyan fajtája, ami egy őszinte, érzelmekkel teli családi életbe enged betekintést a maga teljes valójában. A történetmesélő dokumentarista fotózás során két kattintás között feltárul a szülők és a gyerekek közti kötelék valódi arca. Nagy Orsi családi fotóriporter betekintést enged a családok titkos életébe. Miben más egy ilyen fotózás, mint a hagyományos beállított stúdiós képek? A beállított, vagy akár a lifestyle (megkomponált, de nem annyira kötött) fotózások alkalmával arra törekszünk, hogy a lehető legszebb arcunkat mutassuk, ami teljesen emberi dolog. Szeretünk a világ felé boldognak, szépnek, kiegyensúlyozottnak mutatkozni. Ennek is helye van a fotográfiában, viszont az élet azért sokszor nem ilyen. Ha szeretnénk mélyebbre menni a családi életünk mozgatórugóinak megértéséhez, akkor erre egy 60 perces stúdiófotózás nem megoldás. Ott mindenki szép ruhában, sminkben feszeng, próbálja a gyereket rávenni a mosolygásra.
Nem volt még egyetlen olyan fotózásom sem, ahol ne értékelték volna azt, hogy megmutatom nekik, milyen klassz család, milyen jó szülők ők a valóságban. Mit szeretsz legjobban ebben a fotózásban? Nekem nagy kedvenc témám az apa-gyerek kapcsolat egy-egy fotózásnál. Minden alkalommal kirajzolódik az a fajta gyengéd, gondoskodó szeretet, amit tipikusan az édesanyákkal asszociálunk. Leomlanak azok a fajta társadalmi sztereotípiák, hogy az anya gondoskodó, az apa szigorú és nincs annyira jelen a gyermekei életében, mert dolgozik, pénzt keres. Meg vagyok róla győződve, hogy ilyenkor a jövőbeli önmagunknak, jövőbeli családunknak fotózunk, olyan értéket teremtünk, amire biztonságos védőhálóként tudunk majd visszatekinteni. A család a személyiségünk magja, az elsődleges szocializáció színtere. Ha szerencsések vagyunk, akkor biztonságot jelent számunkra a családunk és ehhez jó időről-időre visszatérni. Fotók: További cikkek a rovatból Videók Ezeket olvastad már? Egy emailből tudtam meg, hogy szétcsal a férjem – pont, miután örökbefogadtunk A srácaim rohangálása már-már elviselhetetlen.