Kodály Zoltán Kállai Kettős
A bencés gimnázium a Kárpát-medence egész területéről iskoláz be diákokat. A határokon túlról érkezett tanulók két negatív teszt után költözhettek be és kezdhették meg tanulmányaikat" – írta közleményében a Pannonhalmi Főapátság.
Vajon mit visznek magukkal Kongóban a vidéki gyerekek az iskolába? – tette fel a kérdést a diákoknak Hardi Titusz OSB. A válasz megdöbbentő: széket. A világ egyik legszegényebb afrikai országában ugyanis jól felszerelt intézménynek számít, ha vannak padok az iskolában – mesélte Titusz atya, aki feltűnő, színes, mintás nadrágban, hozzá illő ingben, sapkában jelent meg a hallgatóság előtt. A ruhát – mint később kiderült – októberi útja során kapta a helyiektől. Azért ment, hogy részt vegyen a Szent Ráfáel Szemészeti Klinika átadóján. Az európai színvonalú kórházat a Kongói Demokratikus Köztársaságban huszonhat éve missziós orvosként dolgozó testvére, Hardi Richárd adományok segítségével építette fel Mbuji-Mayiban. Az oktatási főigazgató nem mindennapi utazása részleteiről és megdöbbentő tapasztalatiról számolt be előadásában. Gyerekként öt évig élt Algériában családjával, de mindig azt mondták neki, hogy Afrika a Szaharától délre kezdődik. Ezt immár második kongói útja után ő is állítja – kezdte beszámolóját.
1948 -ban a gimnáziumot államosították (a monostorral összekötő folyosókat lefalazták), de 1950 -től ismét a bencés rend gimnáziuma lett Pannonhalmi Bencés Gimnázium néven (a "Pannonhalmi" később kikerült a névből, majd az egyházzenei iskolára való utalással bővült). Egyike volt annak a nyolc katolikus gimnáziumnak, amely a szocializmus alatt is fennmaradhatott Magyarországon. 1995 nyarán – a millenniumi ünnepségekre és II. János Pál pápa látogatására is készülve – az iskola épületét teljesen felújították, az alagsort átépítették. Oktatási rendszere [ szerkesztés] A kezdet kezdetén tízéves korukban kerültek ide a fiúk (egy rövid időszakot kivéve azóta is csak fiúgimnáziumként működik), egy osztályban huszonöten voltak, az iskolát pedig nyolcosztályosra tervezték. A magyar és a hazai bencés iskolák történetében teljesen új megoldásnak számított, hogy a gimnázium és a kollégium egybeépült. Az osztályközösség a diákotthonban is együtt maradt, egy hálóban lakott, az osztályfőnök pedig többnyire diákotthoni nevelő (prefektus) is volt.