Kodály Zoltán Kállai Kettős
A Debreceni trónfosztás az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseménye volt, amely 1849. április 14-én zajlott le. Ezen a napon mondta ki a debreceni országgyűlés a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását, amit öt nappal később a Függetlenségi Nyilatkozat kiadásával erősített meg. Kossuth Lajos kormányzó Szemere Bertalan miniszterelnök Mivel a schwechati csatavesztés után, az országgyűlés nem tartotta megoldhatónak Pest-Buda védelmét, így a főváros visszafoglalásáig 1849. január elejétől május 31-éig Debrecenben ülésezett az országgyűlés. Miközben folytak a fegyveres harcok, Debrecenben sorsdöntő politikai elhatározás született meg. A magyar országgyűlésnek méltó választ kellett adni az olmützi alkotmányra. Az 1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban ülésező kibővített országgyűlés történelmünkben másodszor mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását. Ugyanezen a napon Kossuth Lajost kormányzó elnökké választották. A függetlenségi nyilatkozat lehetőséget adott arra, hogy Magyarországon a törvényes hatalom helyreálljon.
A szabadságharc vezérét gyakorlatilag ugyanaz a szándék vezérelte, mint II. Rákóczi Ferencet: abban bízott, hogy a független Magyarország támogatást, de legalább elismerést kap majd a nagyhatalmaktól. Várakozásai azonban nem valósultak meg, mivel a brit és francia diplomácia számára az európai egyensúly megtartása jóval fontosabb volt a magyar ügynél, így ezek az államok az egységes Ausztriát részesítették előnyben a térség politikai viszonyainak újragondolása helyett. Hasonlóan vélekedett I. Miklós orosz cár is, aki később fegyverrel támogatta Ferenc József császárt a szabadságharc leverésében. Külső hivatkozások [ szerkesztés] Rubicon - 1849. április 14.
2009. április 14. 11:08 MTI "Amely percben Magyarországon akadna ember, aki urává akarna lennie e nemzetnek, aki bármely hatalmat mástól, mint e nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon emberre, uraim, vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga" - hangzottak 160 éve, 1849. április 14-én a debreceni nagytemplomban Kossuth Lajos szavai. A képviselőház e napon közfelkiáltással elfogadta Magyarország függetlenségének kimondását, valamint a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztását, egyben kormányzóelnökké választotta Kossuth Lajost. A szabadságharc 1849 elején elveszettnek tűnt: Windischgrätz herceg csapatai elfoglalták a fővárost, s a kápolnai csatában vereséget mértek a magyar főerőre. I. Ferenc József ezért március 4-én kiadta (az életbe soha nem lépett) olmützi alkotmányt, amely Magyarországot részeire bontva, a koronatartományok egyikeként tagolta be a birodalomba.
Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, egy ideiglenes államfővé választotta Kossuthot. A döntéseket megfogalmazó Függetlenségi nyilatkozatot, mely nagyrészt Kossuth munkája volt, április 19-én A' magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata címmel tették végleges szövegezésben és nyomtatásban közzé, amelyet a magyar nemzet törvényesen egybegyűlt főrendei és képviselői nevében báró Perényi Zsigmond, a felsőház másod-elnöke, Almásy Pál, a képviselőház elnöke, és Szacsvay Imre, mint az országgyűlés jegyzője írtak alá. A trónfosztás következményei [ szerkesztés] A trónfosztással Kossuthnak határozott célja volt, de ezek nem valósultak meg.
Habsburg-ház trónfosztása: I. 1620. aug. 25. A besztercebányai ogy. a ~val m. kir-lyá választotta Bethlen Gábor erdélyi fejed-et (ur. 1613-29). Bethlen, aki 1619. X. 14: elfoglalta Pozsonyt (ahol a Sztkoronát őrizték), nem koronáztatta meg magát, de a választási föltételeket aláírta. Annak főbb pontjai: 1. Mo. szabadságait, szokásait, törv-eit betartja; 2. a vallás szabad gyakorlását, a tp-ok használatával együtt biztosítja, 3. ogy-t tart 3 évenként; 4. a nádor tudomása és előzetes hozzájárulása nélkül a tanács Mo. ügyeiben nem tárgyal, nem dönt; 8. a külf. pénzsegélyt maga v. udvara céljaira nem fordítja; 12. a cseh korona orsz-aival, Au-val és Erdéllyel kötött szöv-et megtartja; 17. az ogy. végzéseket változtatás nélkül szentesíti; 19. ha mindezt nem tartaná meg, az 1222. é. →Aranybulla 31. pontja értelmében a r-ek ellenállhatnak. 1621: a →nikolsburgi béké ben Bethlen lemondott a kir. címről és 1622. III. 20: átadta a Sztkoronát II. (Habsburg) Ferdinándnak. - II. 1707. máj. 1. Az ónodi (Sajóköröm mezei) ogy., melyen Rákóczi Ferenc fejed.
Kossuth hatalmas ívű beszéde felvillanyozta a jelenlevőket, akik közfelkiáltással szavazták meg a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztását és a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez kimondta, hogy "Magyarország és a vele törvényesen egyesült Erdély szabad, független, önálló, európai állam….
1312-ben javaslatára a pápa eretnekség és haszontalanság vádjával feloszlatta, nagymesterét és tagjait kivégezték. temporáliák – valamely egyházi méltósággal, hivatallal járó világi jövedelem. teokrácia – a legfőbb hatalmat a papságnak, ill. az egyházi hatalmat is birtokló uralkodónak biztosító politikai rendszer. Fő jellemzője az egyházi és állami intézmények teljes összeolvadása. terra sigillata – negatív formába préselt, majd kiégetett, rendszerint vörös színű edények. Test Act – 1673-ban az angol parlament által hozott törvény, mely kizárja a nem anglikán vallásúakat az állami hivatalokból. tetrarkhia – ('négyes uralom') 1. az ókorban valamely terület négy részre osztásával létrejött országrész, melynek rendszerint külön uralkodója volt (pl. Thesszáliában, Judeában) – 2. a Római Birodalomban Diocletianus császár (úr. 284–305) által bevezetett uralmi rendszer. A négy uralkodó (tetrarkha) közötti területi megosztás a birodalmat veszélyeztető külső (barbár népek támadásai) és belső (rabszolgafelkelések stb. )
Az I. világháboró végén szétesett Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodója, IV. Károly volt magyar király 1921 folyamán kétszer próbálta meg visszaszerezni hatalmát Magyarországon. A két puccsot a kormányzóhoz hű erők leverték, majd IV. Károlyt és Zita királynét az antant Madeira szigetére száműzte. A volt Osztrák-Magyar Monarchia önállóvá lett államai – Magyarország szomszédai – azonban a magyar legitimista erők további mozgolódásai miatt követelték a trónfosztást. Végül a nagyhatalmak nyomására a nemzetgyűlés 1921. november 6-án elfogadta a Habsburg-ház trónfosztását kimondó törvényt, de a királyság intézményét fenntartotta Magyarországon. Az kimondta: `A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja…` (Károly egyébként azért is a magyar trón visszafoglalását, kísérelte meg, mert Ausztriában akkorra már nemcsak a Habsburg-házat detronizálták, hanem a köztársasági államformát is törvénybe iktatták. ) Magyarországon ekkor történt meg a Habsburg-ház negyedik trónfosztása: 1620-ban Bethlen Gábor, 1707-ben Rákóczi Ferenc, 1849-ben a szabadságharc idején mondták már ki a detronizációt.
Eredetileg a II. Jakab (1685–88) trónigényét a whigekkel szemben támogató ír katolikusokat nevezték torynak. Pártjuk 1832-ben vette fel a Konzervatív Párt nevet. tragédia – szomorújáték (ókori görög színjátszás). tragosz – (ókori görög) kecske, ebből ered a tragédia elnevezés. Treuga Dei – ('Isten békéje'): a középkorban az állandósult feudális pártharcoknak a katolikus egyház intézkedése alapján való szüneteltetése. Valamilyen nagyobb egyházi ünnep alkalmából, a római pápa dekrétuma alapján, rövid ideig (3 napig) érvényesült. trializmus – az Osztrák-Magyar Monarchia szláv népeinek törekvése a dualizmus rendszerének átalakítására. Az osztrák-cseh kiegyezés létrehozásával először az 1870-es években, a délszláv népek bevonásával a 19–20. sz. fordulóján végül az I. világháború (1914–18) kitörése utáni időszakban a lengyelek bekapcsolásával készültek tervek a Monarchia hármas (trialista) államszövetséggé való átszervezésére. tribus – ('körzet, kerület'): választókerületek Rómában. Kezdetben 3, Kr.